Sötét volt, pedig épphogy elmúlt délután 5 óra. Már az utca zaját sem hallotta annyira dobogott a szíve. Rágyújtott még egy szál cigire. Most mi lesz? - csak ez járt a fejében. Vége mindennek? - gondolta magában. Most ha tehetné inkább elbújna a világ elől, mert úgy érzi, hogy egyedül van ellene, 7 milliárd ellen, és lehetetlen, hogy győzzön. Megfolytja lassan a hétköznapok szürke bűze, ahogy ellep minden várost és falut, minden embert, minden egyes lelket, amitől a belső kíváncsi gyermek elpusztul. Talán valami csodának kéne történnie. - gondolta ahogy lépcsőzött vissza a lakásába a panelrengeteg közepén. A saját ketrecében vergődik. Szorongás, attól való félelem, hogy mások mit gondolnak róla és persze a családja kifelé azt mutatja, hogy ők a tökéletes család. Persze már nem velük él, mert megunta azt az egészet. Annyiszor volt már földön és rúgtak bele. Próbált ő felállni, de valahogy mindig ugyan oda jutott. Nem is véletlen, hogy úgy érzi, hogy az egész Föld bolygó az ellensége, vagy legalább is az emberek. A természetben érezte igazán magát otthon. Most mégis egy nagy város közepén él, ahol nincs más csak betontömbök, számára ez maga a pokol. Ahol a srácok stricik és a lányok kurvák. Persze van kivétel, de az igazi nők és férfiak nagy része már kihalt. Hisz amit lát többnyire, hogy az anyuka megcsalja apukát, addig míg apuka kocsmában ül. Ez lenne az élet? És akkor mégis ennek mi értelme van? - tette fel magának ezeket a kérdéseket hajnalban, ugyanis az álom nem jött a szemére.

Lassan sötétedett, délután 5 óra volt. Az utca ilyenkor hemzsegett a járművektől, mindenki haza fele tartott a munkából. Rágyújtott egy cigire. Minden rendben lesz. - mondogatta magának, pedig nem hitt benne teljesen. Nem bízott senkiben, ezért mindent próbált maga megoldani, persze nem sok sikerrel. Nem bízhat senkiben, mert mindenki kihasználja és átveri. Pedig népszerű személy, sok "barátja" van. Nézte a füstöt, ahogy szállt. Bárcsak így szállnának el a gondok - elmélkedett. Bement az erkélyről. Kívülről a leglazább embernek látszik, persze ez kamu, állandóan görcsöl fejben és szívben. Hisz gyáva volt, mikor oda kellett volna lépni. Legyen szó bármiről. Legyen szó ha magát kellett volna megvédeni, vagy a szerelemről. Nem maradt más neki, mint a lerészegedett esték és hajnali ágytorna a buliból haza rángatott ribancokkal. Gyűlölte magát, de valahogy mindig legyőzte a lelkiismeretét. Legalábbis azt hitte, nem véletlen, hogy minden napja pocsék volt és csak rosszabbodott a pillanatnyi élvezetektől. Készülődött, kb. 8 óra lehetett, várta az éjszaka, és az újabb alkoholtól foltos emlékek.

Fényesen sütött a nap ezen a délutánon, most jutott a kismutató az 5 órához. Meg fogom oldani, ahogy eddig mindent sikerült. – mondta magának határozottan. És nem hagyhatom, hogy állandóan rettegjek minden egyes problémától. – A cigiért nyúlt, de meggondolta magát. Nem, tartozok annyival magamnak, hogy nem gyújtok rá. – sétált közben át fele a zebrán a barátnőjének szánt rózsával a kezében. Nem volt rá oka, hogy rózsát vegyen, csak szerette volna meglepni. Minden nap próbálták valami aprósággal meglepni egymást. Barátokból sem volt sok, de bennük megbízott, ahogy a családjában is. Az emberek nem tökéletesek és ezt ő is belátta, nem is akart az lenni. Voltak nehezebb napok, ezért mindig örült, amikor egy kis béke szállta meg. Ha jó kedve volt állandóan bohóckodott, szeretett másokat is jó kedvre deríteni. Nem érdekelte, ha valaki pöcsnek tartotta, vagy azon aggódni, hogy más mit gondol róla. Hisz lehet, ha évente eszébe jut annak a valakinek és lehet akkor is szarás közben, szóval komolyan nem érdekelte. Előítéletes volt, de próbált nem az előítéleteire hallgatni, ezért próbálta a körülötte lévő embereket jobban megismerni, akik minden nap körbe veszik. Szerette az életé, még ha nehéz is volt, semmi pénzért nem cserélt volna senkivel - gondolta, közben becsengetett a barátnőjéhez.

Hol is kezdjem, aki olvassa ezt az irományt annak köszönöm. Asszem a blogolás már halott dolog, szóval nem is számítok sok olvasóra. Az hogy miért kezdek írni, annak egyszerű oka van. Jól esik. Pont. Ennyi. Ha megunom úgyis abba hagyom. A blogomnak nincs témája, illetve ha máshogy fogalmazok, akkor minden a téma. Minden alatt azt értem, minden a témája amiről jól esik írnom.

Egy tipp az élethez, próbálj ki sok dolgot. Nem a szexpózokra és drogokra, vagy az alkoholra gondolok. Próbálj ki olyan dolgokat amik hozzá tesznek az életedhez, vagy hozzád, és próbáld kerülni amik elvesznek. Tudom, ez nem könnyű, és természetesen mind hibázunk, ezzel nincs is baj, hisz ebből tanulhatunk, nem úgy mint a mai iskolákban, ahol csak a sok száraz értelmetlen szart próbáljak a gyerekek fejébe sulykolni.

Bár ha szétnézek a mai tizenévesek között sokszor csak fogom a fejem és nézek, hogy most tényleg azt hiszik, hogy ez az út amit járnak attól lesznek emberré? A bulizás, az ivás, a dugás, a drogozás, nem tudom miért ezek a főszempontok az életükben, utána meg csodálkoznak majd, ha 20 évesen kiégnek. Bár tudom, hogy aki ma ezeket nem csinálja, akkor őt kinézik és kiközösítik, de szerintem mindenki rátalál a saját társaságára. Szóval nem kell feltétlenül ilyen baromságokkal menőzni.
Persze anno mi is megittuk a magunkét, meg eljártunk sörözni, meg ittunk a koliban, meg nyilván csajoztunk is, de nem így. Volt egy szépsége. Meg mi próbáltunk nem lebukni a kolis tanároknál, meg attól még teljesítettünk ott, ahol kellett. Ma már viszont csak azt látom, hogy szarnak az egészbe a kölykök, ha kibasszák őket akkor az sem érdekli őket. Ja és azt hozzá kell tennem, hogy az utolsó előtti évemben buktunk le egyszer. Az igazgatóhelyettes nem is csinált belőle ügyet, mivel az utolsó este volt.

Na hát most tudom, hogy ez az írás eléggé összevisszaság, de remélem majd lesz jobb is. Most csak annyi, ha lesz még hozzá kedvem akkor folytatom, ha nem akkor nem.

Üdv,
;) 

UI.:

Van még egy tippem. Ismerkedj! Ha baromi elzárkózott vagy(én is az voltam) akkor meg főleg és meglátod megnyílsz. Ne elégedj meg azzal, hogy te ilyen vagy. A tegnapi énedet mindig múld fölül. Klisés? De igaz. A barátnőmet vagy a barátaimat is untathatnám ezzel a sok szarral, de most azokat akarom akik, beszélnek magyarul, vagyis el tudják olvasni. Ja és amikor lehet chillezz és lazulj le, mert úgy hamar szétesel és a darabokat nem könnyű összeszedni.